14.Fejezet

BatGirl megérkezett! :D

Egy "kis" késés után sikerült végre hoznom az új részt. :)

Sajnos elég lusta voltam írni, de ma végre begépeltem ezt a fejezetet is. *-*

Elég hosszúra és érdekesre sikeredett. Ugyanakkor áttértem a több szálon futó cselekményekre.

Remélem tetszeni fog. ♥

Jó olvasást! ♥

Ui.: Utólag is boldog születésnapot Liam James Payne ♥

És előre is boldog születésnapot Niall James Horan ♥

BatGirl lelép! :D 

Puszipacsi mindenkinek ♥

.~*Lex szemszöge*~.

-Már 4 napja, hogy elment. Nem hiányzik?-nézek az előttem ülő mosolygós lányra.
Amióta a fiúk elutaztak, azóta sokat találkoztam délutánonként El-lel. Ma itt beszéltünk találkát; a Good Caffee-ben; a munkahelyemen. Szükségem van egy újabb kiadós beszélgetésre a barátnőmmel.
-De. Csak tudod..-néztem rá félénken. Idiótának tartom magam, hogy mindenki azt hiszi járunk. Harry kellett ez neked? Hogy mindenkinek hazudjunk?
-Mi de?-nevet rám.-Hiszen olyan boldogok vagytok! Itt nincs de!
-Eleanor.. Figyelj!-El okos szemeket meresztve rám néz, majd bólint.-Mi.. vagyis ő.. vagyis én.. vagyis mi.. aztán ő azt mondta.. mire én.. aztán ő elment.. de kiderült.. és ez lett.-dadogok.
-Ebből a makogásból nem értek semmit.-tárja szét vigyorogva kezét.-Valami baj van? Összevesztetek?-néz rám komolyan.-Meséld el mi történt.
Én bólintok és töviről-hegyire mindent elmesélek neki Harry magánakciójáról a Funky Buddha-ban, a kétségbeesésemről, aztán pedig a tehetetlenségről, végül pedig a megjátszásról; ez cirka fél órámba kerül, de az a felemelő érzés, amikor valaki megszabadít egy titok súlyától.. Az az érzés felejthetetlen!
-Pedig én azt hittem.. hogy.. érted!-csóválja meg fejét hitetlenül.
-Én sem akarom még mindig elhinni, hogy a régi haverommal, aki mára már egy világsztár.. Vele kell eljátszanom, hogy járunk.-mosolyodok el kelletlenül.
-Pedig én láttam azt a bizonyos szikrát kettőtök között!-kacsint rám.-Ha pedig mégsem azt láttam, akkor nagyon jól színészkedtek.-mosolyodik el.-Mindenesetre a reptéri csók elég hihető volt.-sietve órájára pillant.-Ne haragudj, de mennem kell!-húzza el sanyarúan a száját.
-Rendben.-mosolygok rá, majd egy puszit nyomok arcára, miután felállunk.-Vigyázz magadra!
-Te is. Majd még beszélünk.-kacsint és kilép a kávézó ajtaján.

.~*Harry szemszöge*~.

-Én azt a csókot nem véletlen adtam.. Nem! Ez nem lesz jó!-dühöngök újra és újra a tükör előtt.-Nem szoktam mindenkit csak úgy szájon puszilgatni! Ennek jelentősége van!-Képtelen vagyok egy normális "beszédet" írni Lex-nek. Be akarom neki vallani, hogy szeretem! Rá vártam és örökre a karjaimban akarom tartani!-Azt szeretném neked mondani, hogy.. Jézusom! Mint az óvodások..-túrok bele idegesen hajamba.-Szeretlek!-suttogom a tükörnek.
-Kit szeretsz?-szólal meg Liam a nyitott ajtó mögül. Hirtelen lendülettel fordulok felé, mire sunyin elmosolyodik.-Most éppen kinek vallasz szerelmet?-nevet fel, majd becsukva maga mögött az ajtót, lép egyet felém.
-Én csak..-húzom össze mindenbe beletörődve szemöldököm.
-Na mesélj!-ösztönöz Payne elhelyezkedve a széles franciaágyon.
-Mi Lex-el nem is vagyunk igazából együtt!-bököm ki egy lélegzetvételre. Meglepetésemre azonban nem találom magam szemben sem kidülledt szemekkel, sem tátva maradt szájjal.
-Tudom.-bólint, majd elmosolyodik.-Styles, én már ismerlek téged! Ha te valakivel igazán együtt vagy, akkor egy percet sem hagysz ki, hogy ne puszilgasd vagy ne öleld át.. Ez a kapcsolat.. Nos.. Nem olyan!-tárja szét karjait.-Látom a szemeidben a szeretet; de a félelmet is, hogy ő esetleg nem akarja.-Húzza el száját.-De az ő szemében is látok valamit.. Valamit aminek nem szabadna ott lennie egy szimpla barátságnál.. Valamit, ami ennél sokkal több..-húzódik mosolyra szája.-Haver,.. te.. ő.. ti.. szeretitek egymást!-bokszol bele vállamba, amit egy meglepett mosollyal nyugtázok.
-Te aztán ismered a lányokat! Danielle-t is így ismered?-kacsintok felé, mire mosolya lelohad.-Valami baj van?-húzom össze értetlenül szemöldököm.
-Dehogyis.-emeli fel védekezve kezeit, majd világ fájdalmas fejjel ereszti azokat.-Vagyis.. mi.. hát.. szakítottunk.-vakarja meg tarkóját.
-Miért?-nézek rá értetlenül.-Hiszen minden olyan rendben volt köztetek!
-Már nem.-hajtja le fejét.-Már.. hogy is mondjam.. kiszerettünk egymásból.-harapja be száját.
-Sajnálom haver.
-Ne sajnáld.-ingatja meg fejét.

.~*Zayn szemszöge*~.

-Zayn.. ez gyönyörű.-néz ki Perrie LA-re, a szálloda legfelsőszobája erkélyéről; oda ahová a randit terveztem; azt a randit, ami miatt minden megfog változni; de Perrie válaszán múlik minden.
-Örülök, hogy tetszik.-öntöttem egy kis pezsgőt Pez poharába, amit mosolyogva fogadott el.
-Örülök, hogy végre veled lehetek.-néz rám komolyan, de a pajkos mosoly ott lapul szája sarkában.-Nagy szerencse, hogy mi is és ti is LA-ben vagytok.. Hiszen olyan régen láttalak és hiányoztál.
-Nekem is borzasztóan hiányoztál, kicsim.-nyúlok át asztalunk felett és Perrie kezét megragadva húzom magam felé, aminek persze az lett a végeredménye, hogy szegénykémet majdnem belehúzom megevett ételünk maradékába, pedig igazán nem akarom vele feltakarítani az asztalt.
-Zayn..-nevet, majd nevetve megkerüli asztalunk és az ölembe ül.-Mi újság?-kacsint felém, mire egy puszit nyomok pisze orrára.
*
-Kicsim, figyelj!-suttogok hátulról fülébe, amikor háttal áll nekem. Ő meglepetten néz rám, -miután megfordult- amikor elé térdelek; és arcán olyasféle boldogság árad szét, amit még sosem véltem felfedezni rajta. Pofiján rózsaszín pír terjed szét, miközben gyönyörű kék szemeivel engem néz. Lassan hátam mögé nyúlok és egy dobozkát nyújtok felé. Szemét lassan elönti a könny..-Perrie Louise Edwards.. Hozzám jössz?-nyitom ki a pici doboz tetejét, ami után azonnal végig folyik egy könnycsepp arcán és száját résnyire nyitja szét, mintha megszeretne szólalni, de valami nem engedi. Az a valami az én torkomban is ott volt; az a kicsi gombóc..
-I-igen.-nyögi ki, mire engem elönt a boldogság.. A boldogság, hogy Ő örökre az enyém marad..

.~*Lex szemszöge*~.

-Hé, Lex!-szól felém főnököm.-Letakarítanád kérlek az 5-ös asztalt?!-kérdése kérés volt, mégis enyhén parancsolóan mondta. Ellépek a kiszolgálópulttól, majd bólintok és az említett asztal felé indulok. Gyorsan szedem össze a csészéket és a kiskanalakat, majd egy gyors fordulattal indulnék is tovább, ha egy srác nem állna előttem. Hirtelenségemben majdnem rádobtam az egész tálcányi porcelánt, de hála reflexeinek sikerült megtartanunk az egészet.
-Máskor jobban vigyázz!-nevet, majd kiveszi kezemből a tálcát és visszarakja eredeti helyére; az 5-ös asztalra.-Szia, Justin vagyok.-nyújt felém kezet.

*Eleanor*

*Liam*

*Zayn & Perrie*

*Harry*

13.Fejezet

Hii Everybody.! ♥

Ez volt nálam az a rész, ahol tényleg nem volt ihletem, de drága barátnőmnek hála, megszállt engem az ihlet angyala. *-* Szóval nagyon szépen köszönöm Csenge ♥

Jó olvasást hozzá, remélem tetszeni fog! ♥

Komment ♥ Vélemény ♥ Feliratkozás ♥

Bye: Lex x

.~*Harry szemszöge*~.

-Úgyis megelőzlek!-hitegeti nekem Lex, miközben éppen megelőzni készül autójával. Erőlködve nyomogatom joystick-emet, ami készségesen hajtja végre utasításaimat, így képes vagyok az első helyen tartani magam. Pár megelőzési kísérlet után Lex látszólag feladja az ellenem folytatott harcot, legalábbis a "Biztos, hogy nem tudlak megelőzni!" felkiáltása erről biztosít. Egy pillanatra oldalra fordítom fejem és felnevetek, amikor arckifejézést meglátom. Alsó ajkát beharapva koncentrál a széles képernyőre, de mikor meghallja kuncogásom egyik szemöldökét felemeli, de nem néz felém.
-Mi olyan vicces?-kérdezi, bár hűvös kérdéséből arra következtetek, hogy nem is kíváncsi válaszomra, így nem mondok semmit. Újra járművem bámulom, amikor megcsörren a telefonom.-Szól a telefonod!-közli velem a nyilvánvalót, mire elmosolyodok, de nem nyúlok a mobilomért.-Tudod, nyugodtan felveheted!-kuncog sokat sejtetőn.
-Szép kis próbálkozás!-bólogatok nevetve.-De nem engedhetem, hogy egy lány legyőzzön!
-Pedig elég kitartóan csörög!
-Majd visszahívom!
-És, ha valami fontos?-éppen, hogy kimondja, -valószínűleg egy tündéreke is erre várhat, mert- csengőhangom is elhallgat.
-Hát úgy látszik nem valami fontos.-a tündér újra tevékenykedni kezd, ugyanis alighogy elhagyta számat ez a pár szó, újra megcsörren telefonom.
-Vedd már fel!-neveti el magát, de hangja mégis kissé parancsoló.
-De hát mindjárt itt a cél!-győzködöm, amikor egy pillanat múlva a "Cél" nevezetű piros szalagocskát pillantom meg az út végén. Egy magabiztos mosolyt intézek Lex felé, amit kár volt, tekintve arra, hogy ezt kihasználva egy gyors mozdulattal elém vágja magát a kocsijával és még előttem beér a célba.-Héé!-kiáltom el magam, amikor nevetve lök rajtam egyet és felállva a kanapéra rázni kezdi magát, miközben azt hajtogatja, hogy "Legyőzött egy lány!".-Vigyázz a bőrülésre!-kacsintok felé, mire hátulról rám veti magát és megpuszil. Egyik kezemmel lába alá nyúlok, ezzel is tartva súlyát, majd telefonomhoz botorkálunk. Egy "pszt!" mozdulatot teszek mobillal "teli" kezemmel, mire bólint. Megnyomom Louis képe alatt zöldellő gombot, majd fülemhez emelem a készüléket.
-Louis?
-Na végre, hogy felvetted.. már a menedzser is keresett, de nem vetted fel, aztán szólt, hogy hívjalak fel, mert fontosat akar mondani.-korhol le Lou a vonal túlsó oldaláról, de szemernyi gonoszság sem bujkál hangjában.
-Mi az a fontos dolog?-kérdezem, de egy pillanatra elemelem fülemtől a mobilt, hogy egy "Miért kurkászod a hajam?" kérdést tegyek fel Lex-nek, mire ő nevetve újra beletúr göndör fürtjeimbe.
-Nos... az a helyzet, hogy 1 órád van pakolni és, hogy kigyere a reptérre, mert a New York-i viasszobraink előbb lettek készen és előbb is akarják bemutatni a nagyközönségnek. Így oda kell utaznunk, le kell lepleznünk a viasz 1D-t, el kell intéznünk pár interjút és meghívást kaptunk 2 show-ba is.
-Mennyi ideig leszünk New York-ban?-kérdezem lélegzetem visszafojtva, mivel eszem ágában sincs itthagyni Lex-et hosszabb időre.
-Úgy 4-5 nap, de lehet, hogy elhúzódik és egy hetet töltünk Amerikában.-nagyot nyelek szavai hallatán.-Na de most már tényleg pakolj! 5 órára legyél kint a reptéren! Szia!-köszön el, egy halk "Szia!"-t szűrök ki fogaim közül, majd lerakom.
-Na mi van? Fontos volt?-szagol bele hajamba Lex.
-1 óra múlva a reptéren kell lennem. Amerikába utazunk!-engedem el lábát, majd sietve szobámba megyek, ő pedig utánam.
-Utazunk? Úgy érted, hogy te és én?-lép be szobámba, miközben én már a sporttáskámat rántom elő szekrényem mélyéről.
-Úgy értem.-bólintok, majd pár pólót hajítok táskámba.
-Harry... én nem mehetek! Te is tudod nagyon jól, hogy csak erre a hétre kaptam szabadságot és holnap után már mennem is kell dolgozni!-ül le táskám mellé és az általam bedobált cuccokat próbálja eligazgatni.
-Nem jössz?-kérdezem rá meredve, mire felnéz és megingatja fejét.
-Nem mehetek Harry.-beletörődve bólintok, de érzem nehéz lesz tőle újra elbúcsúzni.
-Legalább kikísérsz a reptérre?-kérdezem még pár apróságot dobálgatva ruháim közé.
-Persze.-áll fel, miután behúzta táskám cipzárját. Közelebb lépek hozzá és magamhoz húzom, mélyen beszívom illatát, mire felkuncog.-Nyugi Harry, nem egy életre hagysz itt!-elmosolyodok. Imádom, hogy mindig ilyen pozitív tud lenni.

.~*Lex szemszöge*~.

Harry kezét szorongatva lépek ki a taxiból. Biztatóan rámosolygok, mire ő is megajándékoz egy cuki gödröcskés mosollyal.
Egy pillanatra ellép tőlem, hogy megkérdezze az ott dolgozó személyzettől, hogy hol található a magángépük, amivel majd elszáll Amerikába. Addig a nagy helyiséget veszem szemügyre. Lehet, hogy fura, de még nem jártam itt és, hogy nem repültem. Ha mégiscsak elutaztam valahová, az sem volt messze egy két várossal. Szemlélődésem sem tart sokáig, mivel Harry elég gyorsan megjárja útját és visszatér hozzám.
Megfogja kezem, majd a géphez megyünk. A fiúk és Eleanor már messziről üdvözölnek minket, de nem jönnek ide hozzánk.
*10 perccel később*
Paul -megszakítva beszélgetésünk- tudtunkra adja, hogy 2 perc múlva a fiúknak fel kell szállniuk. Pár rajongó lézeng csak körülöttünk, de ők sem zavarják meg a fiúkat, csupán csak pár fotót készítenek róluk messziről.
-Hé, Harry, gyere!-szól felénk Zayn, a gépre vezető lépcsőről.
-Máris megyek.-kiáltja vissza Harry, még mindig a kezemet szorongatva. Malik bólint, majd sietve tovább halad.
-Mennem kell.-közli, majd ellép tőlem. Elindul a gép felé, de pár lépés után megdermed és két lépéssel újra előttem terem.
Jelentőségteljesen lepillant rám, majd alsó ajkába harap és egy hirtelen mozdulat kíséretében egy puszit nyom ajkaimra.-Szeretlek.-suttogja, majd a gépre rohan, ami csak rá vár.
Pár percig dermedten állok és értetlenül újra és újra lejátszom az előbb lejátszódó eseményeket.
A repülőgép pedig ez idő alatt elhagyja Angliát...

*Harry*

12.Fejezet

Hii.! ♥

Megérkezett az új rész.! :) ♥

Ebbe próbáltam mindent beleadni, remélem nektek is tetszeni fog.! ♥

Jó olvasást hozzá.! :) ♥

Ui.: Holnap BEST SONG EVER clip ♥

By.: Lex x

-Hmm.. Érdekes!-hümmög Harry a telefonjára meredve, miközben én éppen egy mexikói -vagy ki tudja milyen?- sorozatot bámulok. Akaratlanul is Haz felé fordulok, bár tudom, hogy előbbi megszólalása nem nekem szólt, csupán hangosan gondolkozott. Ideges és meglepődött tekintetén, azonban felkuncogok. Csodálkozva fordul felém, majd olyat mond, amitől nyomban lefagy arcomról az a bizonyos mosoly.-Én a helyedben nem nevetnék, mivel Twitter-en világtrend vagyunk!
-Hogy mi?-meresztem rá értetlen szemeim, reménykedve benne, hogy rosszul hallottam mondatát.-Hiszen engem nem is ismernek!-csattanok fel.
-Úgy látszik a Directioner-ek jobbak, mint az FBI!-vonja meg beletörődve vállát. Gondoltam megszokta, hogy a rajongók mindent tudnak róla. Majd átnyújta nekem telefonját, amit érdeklődve fogadok el, mégis tétovázom mielőtt rápillantok a trendre, aminek a neve #Harry_és_Lex. Gyanakodva méregetem egy darabig ezt a 3 szót, majd Harry-re pislogok.
-Ezek meg... honnan...?-kérdezem, de nem fejezem be, ehelyett csodálkozva megrázom fejem.
-Ez még semmi! Menj bele a trendbe!-ösztönöz a tevékenységre, mit egy bólintás kíséretében véghez is viszek. Párat elolvasok, de az sem tesz igazán boldoggá.
@Harryfangirl12 : @Harry_Styles most komolyan összeálltál egy ilyen lánnyal? #Harry_és_Lex
@karola1dstyles : #Harry_és_Lex ez most komoly?? ki ez a lány egyáltalán? O.o
@miamigirl25 : #Harry_és_Lex pletykaa a láthatároon.! :'D #vicces
@harryxlxashley : ki ez a csaj?? O.o Harry az enyém.! :O #Harry_és_Lex amúgy se valami szép.. :/
@lucyxlittlemixx : #Harry_és_Lex ez Haz régi barátja? :o hát érdekes..! nem tetsziik :3 x
-Úristen!-nyögök fel pár perc múlva elcsukló hangon.-Úgy látszik nem mindenki szívleli a "kapcsolatunkat"!-mutatok mobillal a kezemben idézőjelet, majd visszaadom Harry-nek a készüléket.-Ez... ijesztő!-hajtom le fejem.
-Lesz ez még jobb is!-simítja végig karom. Halk, kissé rekedt hangja szembeszáll dübörgő szívverésemmel és megnyugvásra készteti azt. Hatalmas tenyere államnál fogva felemelik fejem. Csábító mosolya után én is megajándékozom egy gyenge kis szájfelhúzással, amire szigorúan összehúzza szemeit.
-Hol az a gyönyörű mosoly?
-Eltűnt.-hajtom le újra fejem, amit újból felemel.
-Megengeded, hogy megkeressem?-A várakozástól csillogó szemeibe néztem. Erőtlen bólintásom után elvigyorodik és feláll.-Emlékszel még a táncunkra?-húzza fel szemöldökét kacéran, majd elkezdi táncolni a "locsolót". Egy idő után megtorpan és felhúz a kanapéról.-Táncolj velem!

-Harry, izé... ez amit táncolsz... nem nevezhető igazán táncnak!-rekonstruálom előbbi mozdulatait, majd sértődötten felnevet.
-Amikor te is ezt táncoltad, akkor bezzeg nem volt béna!-húzza el száját flegmán. Szeme játékos csillogása, azonban tudtomra adja, hogy nem mondta teljesen komolyan.
-De amikor én is ezt táncoltam, akkor még nem tudtam, hogy milyen hülyén néz ki kívülről!-bököm meg egy pimasz mosollyal az arcomon.
-Mi az, hogy hülyén...?-kapja szája elé tenyerét meglepődve, amin felnevetek.-Most aztán végképp megsértettél! Én a helyedben futnék, mert...-nem várom meg, hogy befejezze, ehelyett rohanni kezdek szobám felé. Hangos trappolásából arra következtetek, hogy talán csak pár lépéssel van csak lemaradva. Ám csalódnom kell, mert amikor végre biztos helyre érkezem és bezárnám Harry előtt ajtóm már ott áll előttem, nem engedve, hogy becsukjam azt.
-Oo...-kezdek el hátrálni, miközben nem éppen lelkesítő vigyorára bámulok.

.~*Harry szemszöge*~.

Vicces volt látni, hogy berezelt szegénykém. Ijedt arca és lemondó hátrálása azt jelezte számomra, hogy nyertem. Olyannyira megtetszik ez a helyzet, hogy gyorsítom lépteim, ő pedig felvéve az általam megadott tempót hátrál tovább. Azt sem veszem észre, hogy kísértetiesen közel kerülünk franciaágyához, mire észreveszem már egy halk sikoly kíséretében elterül a bútoron, én pedig a nagy lendület miatt ráesek.
Furcsa volt így látni.. Hosszú barna haja szeme elé hull, amit egy gyors mozdulattal elsimítok; kék szemei kérdőn csillogtak rám; bár egy pillanatra egy számomra még ismeretlen érzelem is kiült pilláira.
Még sosem fogott el ilyen érzés...

.~* Lex szemszöge*~.

A hirtelen helyzetváltozástól egyikünk sem tud megszólalni. Csak egymás arcát fürkésszük.
Én az ő tökéletes arcát; gyönyörű zöld szemeit; göndör, ellenállhatatlan fürtjeit; telt, szépen ívelt ajkait... Még sosem fogott el ilyen érzés...
Zavaromban felnevetek.
-Most aztán megbüntettél!-harapom be tétován alsó ajkam.
-Én... sajnálom.-rázza meg göndör tincseit, majd elemeli magát tőlem, tarkóját bizonytalanul megvakarva áll elém.
-Semmi...-csóválom meg fejem mosolyogva.
-De az általam olyannyira szeretett mosoly végre előkerült!-néz rám győztes vigyorral, mire újra elmosolyodok.

11.Fejezet

 Hii! ♥

New Episode! ♥

Remélem tetszeni fog! ♥ Jó olvasást! ♥

Komment ♥ Vélemény ♥ Feliratkozás ♥

Üdv.: Lex x ♥

 -Normális vagy?-dobom le cipőim az előszobában, nem sokkal hazaérkezésünk után.-Mégis hogy gondoltad ezt az egészet?-csörtetek át a nappalin olyan gyorsasággal, mint amikor Niall tudomást szerez arról, hogy épp most vásároltunk be.-Biztosan az újságokban fogunk kikötni! Vagy lehet, hogy már fent is vagyunk az interneten!-gondolkodom hangosan a lépcső felé menet.-Úristen! A rajongók kifognak akadni!-csóválom meg fejem idegesen.-Kitör a 3.világháború!-visongok, akár egy elmegyógyintézetbe került pszihopata némber.
-Várj már meg!-kapja el karom hirtelen Harry az emeleten. Ingerülten rántom ki karom fogása alól, majd tovább járom az előbb megkezdett utamat, ami a szobámba vezet.-Ne rohanj már el!-hallom gyors lépteit mögöttem. Fél fordulatot veszek, majd felnézek rá. Szemeiből  a tanácstalanságot, bizonytalanságot és egy pici sajnálatot vélek kiolvasni, megbánást azonban egy cseppet sem.
-Tudod, hogy ebből mekkora balhé lehet?-vonom fel egyik szemöldököm, kezemet mellkasom előtt összefonva.-Mégis miért kellett neked ez az egész?-csóválom meg fejem értetlenül.-Miért kellett azt hazudnod annak a csajnak is, hogy van barátnőd? Miért nem mentél el onnét? Miért rángattál bele ebbe? Mond, miért?-mondom már kicsit nyugodtabban, hiszen, ha ordibálok sem tudom "meg nem történté" tenni a dolgot.
-Holnap megpróbálom elsimíttatni az ügyet a menedzsmenttel.-néz rám bizakodón, mire bólintok.
-Sikerülni fog?-kérdezem nyugtalanul.
-Azt hiszem.-tétovázik egy kicsit.

*Másnap ~ Menedzsment iroda ~ 14:30*

.~*Harry szemszöge*~.

-Kérlek, kérlek, kérlek!-könyörgök térden állva drága menedzserünknek, aki most nem éppen a legjobb kedvében van, tekintve arra, hogy már vagy fél órája győzködöm, de nem hajlandó beadni a derekát tervemre.
-Utoljára mondom, hogy nem! Folyton ki kell, hogy segítselek a nőügyeiddel kapcsolatban! Most nem! Te mondtad annak a nőnek is, hogy jártok, hát legyen is így! Amúgy meg kifoghattál volna magadnak egy olyan lányt is, aki nem rohan rögtön az újságokhoz vagy mit tudom én kihez! Most pedig már a helyi újságból és az internetből is folyik a szerelmi kapcsolatod! És ezt csak is te okoztad!-fintorog, majd leül az asztala mögötti hatalmas székbe.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy kötelességem járni Lex-el?-állok fel a padlóról rámeresztve értetlen szemeim.
-Pontosan. Legalábbis a nagy közönség előtt muszáj lesz eljátszanotok a nagy szerelmet, aztán kitalálsz egy okot a szakításra és mindenki elfeledi az ügyet. Most úgyis jól jön egy kis hű-hó a One Direction körül!-kacsint, majd kiküld az irodájából.
-Lexi a csajom!-mosolyodok el összecsapva tenyerem.
Most kaptam egy esélyt, hogy végre többet lehessek vele és így végre helyrehozhatom a régen elrontott kapcsolatunkat. Nagyszerű!

.~*Lex szemszöge*~.

Kezemet szorongatva bámulom a tévét -amiben valami indiai film megy, legalábbis azt hiszem- Harry-re várva. A füttyszó, ami mögülem jön, azt jelzi számomra, hogy megérkezett a várva várt létfontosságú hír.
-Mi újság?-bámulok az immár mellettem ülő, feltűnően nagy mosolyú Harry-re.
-Hát az úgy volt, hogy...
-Már rosszul kezdődik.-dőlök hátra a kanapén.
-Nyugalom, kicsi lány, az egész ügyet sikerült teljesen jól lebonyolítanom.
-Sikerült megbeszélned a főnököddel?-ülök fel gyorsan.
-Hát... nem, de...-a pillanat amikor összetör egy ember lelke.
-Harry! Mégis mit csináltál?-tárom szét karom értetlenül.-És mi ez a levakarhatatlan mosoly az arcodon? Minek kell ennyire örülni?-húzom össze a válaszára koncentrálva szemöldököm.
-Járunk.-böki ki kajánul vigyorogva.
-Harry! Mégis mit csináltál?-ismétlem meg.-És ennek miért kell örülni?-vonom meg vállam.
-Ne legyél már ilyen! Légy pozitív!-ez már kísértetiesen hasonlít egy mindig vidám pszihológus és egy megőrülni készülő beteg kapcsolatára.-Csak a közönség előtt kell tettetnünk virágzó párkapcsolatunkat, amit akár el is kezdhetünk gyakorolni.-húzogatja szemöldökét, mire én hozzá vágok egy szépen hímzett díszpárnát.
Hát igen! Ha szükséges, akkor mindig van nálam egy párna, amit kedvem szerint hozzá vághatok valakihez, most ez a sors Harry-re várt.

*Harry*

10.Fejezet

Hii srácok! ♥ 

Meghoztam 1 hónap után az extra hosszú új részt.! ♥

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de egyáltalán nem volt ihletem. ♥

Ihlet szerző: Gabriella ~ testvérem ♥

Itt az ő blogja:

They Don't Know About Us ♥

Puszi Lex ♥

-Harry, szerintem hagyd abba "a barátom, aki egy nő" dumát.-mutatok szándékosan idézőjelet, miközben a nappali felé vesszük az irányt. Harold felnevet, majd komoly arccal rám tekint.
-Mégis mi a baj vele?-vonja fel a szemöldökét huncut mosollyal.
-Hát... fura.-vonom meg vállam, jelezve ezzel, hogy annyira fura, hogy még én se értem igazán.-És nem mellesleg irtó félreérthető.-indokolok még, majd helyet foglalok a kényelmes, bőr kanapén.
-Akkor megpróbálok legközelebb valami jobbat kitalálni.-nyugtatgat.-De ha nincs ennél találóbb, akkor marad ez.-vigyorodik el, helyet foglalva mellettem.
*6 órával később*
-Haarryy! Unaatkoozook!-kiabálok a fotelben ülő fiúnak immár századszorra, még hozzá nem is a legátlagosabb pózban. A helyzetem a következő: fejjel lefelé lógok -küszködve a gravitációval-, miközben lábammal a kanapé fejrészén dobolok, kezemben egy újságot lapozgatva.
-Ezért a kijelentésedért megharagudnék, mivel velem nem lehet csak úgy unatkozni.-kezd el egózni, mire én nevetve megingatom fejem, de ő komolyan folytatja.-Most az egyszer viszont nem veszem ezt figyelembe, mert jelen pillanatban én sem tudok semmit sem kezdeni magammal.-alighogy befejezte, meg is csörrent a telefonja. Az említett tárgy alig egy méterre a dohányzóasztalon foglal helyet, ami Harry szerint igazán messze lehetett, mert nem éri el. Segélykérőn pislog rám, én viszont megingatom fejem, jelezve, hogy azt a telefont ő maga is elérné, ha akarná.
-Nyújtózkodj érte, babám!-nevetek rá, mire hajlandó végre megtenni azt a pár centit a mobiljáért. Még meg is ajándékoz egy "Ezt még visszakapod!" nézéssel, majd végre felveszi a kitartóan csörgő telefont. Lassan ülőhelyzetbe tornázom magam és kíváncsiságomhoz híven próbálok hallgatózni, de mind hiába, mivel Harry csak pár szót vált beszélő partnerével, aztán le is teszi.
-Nem kell már tétlenül itthon ücsörögnünk. Öltözz!-mondja sürgetően, miközben mobilját zsebébe csúsztatva indul el az emeletre. Már félúton járt a célja felé, amikor hátrafordul. Én értetlenül pislogok rá, hiszen igazán tudhatná, hogy nekem ez kevés információ, ahhoz, hogy én most elkezdjek készülődni, mivel fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel.
-Ja, bocsi.-neveti el magát, mikor végre eszébe jut, mi is a problémám.-Túl sokat voltam már Louis-val. Neki már ennyi információ elég és már ugrik is; és mivel már elég hosszú ideje nem találkoztunk, nagyon elszoktam a hosszú magyarázkodástól... nem mintha hülye lennél... csak nő, de...
-Na most hagyd abba!-dobok felé egy díszpárnát, ami sikeresen eltalálja.-Nyögd már ki hová megyünk és kivel.
-Liam, Andy, mi, Funky Buddha.-közli velem tőszavakban, mire én újra értetlenül bámulok rá.-Bulizni megyünk.-vigyorodik el.
-Hát... jó.-hajtok fejet a dologra, majd lekászálódva a kanapéról, Harry-t megelőzve a lépcsőn, rohanok a szobámba készülődni.
A "Készen leszek egy óra alatt" program sikeres teljesítése után, idegesen méregetem magam a tükör előtt. A ruha felsőrésze kissé buggyos, míg az alsó fekete-fehér rész passzos. Úgy döntöttem nem veszek fel hozzá sok ékszert, ezért az órámon és a nyakláncomon kívül csak egy karkötőt tettem fel. Hajamat féloldalasan befontam, majd a vállamra engedtem.
-Hűha!-rezzenek össze a szobába éppen belépő Harry hangjára, majd egy hirtelen mozdulattal felé fordulok, mire elismerően végigmér.-Hűha!
-Te sem nézel ki rosszul.-kacsintok rá, mire elmosolyodik.
-Kösz, de te... hűha!-néz rám ismét meglepődötten.
-Nem értem, mi ez a nagy hű-hó!-vonom meg a vállam. Majd kikerülve a meglepett Harry-t, lefelé baktatok a lépcsőn.
-Még sosem láttalak így kicsípve.-világosít fel az előbbi meglepődöttsége okáról immár az időközben mellémért Harold.
-Hát, ha bulizni megyek, ahol sok a helyes pasi, ne hidd, hogy visszafogom magam.-öröm volt nézni, ahogy Harry ajkai az újabb meglepődöttségtől szétnyílnak, szemei kidüllednek; felnevettem arckifejezésén.-Csak vicceltem.
-Hé! Itt csak én ugratlak téged. Nem pedig fordítva.-ingatja meg rosszalóan fejét, amikor már az autónál vagyunk.
-A mestertől tanulok.-kacsintok, majd engedve az ajtónyitásnak beülök az autóba.

.~*Harry szemszöge*~.

Már negyed órája várakozunk a klub előtt Liam-et és Andy-t várva, mivel úgy beszéltük meg a srácokkal, hogyha valamelyikőnk előbb érne ide, akkor a Funky Buddha ellőtt találkozunk.
Néhányszor Lex-re pillantok, aki a környéket fürkészi.
Még most sem igazán bírom elhinni, hogy újra látom, hogy újra velem van, hogy újra az enyém...
Gondolkozásomból Liam barátságos hangja zökkent ki.
-Hé haver!-bök meg nevetve, mire én alig látszóan megrázom fejem, kiverve belőle az előbb gondolt dolgokat.
-Hm... és ki ez a gyönyörű?-mosolyodik el Andy Lex-re nézve.
-Ő Harry barátja, aki egy nő.-jelenti be vigyorogva Payne.
-Valaki nagyon vicces kedvében van.-nézek szigorúan Li-re, mire védekezőn felemeli kezeit.
-Alexandra Kerr.-nyújt kezet Lex Andy felé.
-Andy Samuels.-rázza meg Lexa kezét a fiú.
-Bemegyünk?-kérdezem sürgetően, ezzel is megszakítva Andy-Lex páros szemezését.

.~*Lex szemszöge*~.

Harry amolyan "Figyeltelek, figyellek, figyelni foglak!" nézést intéz felém, majd a bárpult felé veszi az irányt. Megvonom vállam, nem értve, miért is kaptam meg ezt a bizonyos nézést, majd ezt el is feledve ülök le Liam-ékhez.
-Mintha téged ismernélek.-fürkészi egy idő után arcomat Andy. Nekem is már odakint feltűnt, hogy már láttam őt valahol, így bólintok.
-Nem ismered James Walker-t?-kérdezem tőle óvatosan, de úgy látszik nem tévedek, mert a név hallatán felcsillan a szeme.
-Ó, dehogynem. Ő volt az osztálytársam és egyben legjobb barátom általánosban.-nevet fel, mire nekem azonnal beugrik az unokatestvéremnél tett régebbi látogatás, ahol mi ketten elsőnek találkoztunk.
-Ezt nem igazán értem.-vonja fel szemöldökét értetlenül Liam.
-Andy-vel James-nél találkoztunk és James az unokatesóm.-kiáltom oda neki, mivel időközben felerősödött a zene.
-Oh. Most már sokkal érthetőbb.-mosolyog rám Li.

.~*Harry szemszöge*~.

-Még egy ilyet, ha kérhetnék.-mutatok az előbb megrendelt koktél maradványaira, mire a csapos bólint és nemsokára egy újabbat rak le elém. Hálásan nézek rá, mire ő bólint egyet és a következő vendéghez vonul.
A szívószállal kavargatom a jeges innivalót, majd Lex asztala felé tekintek újra, ahol így elnézve elég jó lehet a hangulat, hiszen ott mindenki nevet, velem pedig senki...
A jég már kezd teljesen elolvadni italomban, így mielőtt ez megtörténne, gyorsan felhörpintem azt, fizetek és a táncolók közé vegyülnék, ha egy hang meg nem állít cselekedetemben.
-Hé, göndörke!-szólít fel egy női hang, így megállok és szétnézek a körülöttem szétszóródó népségre, hátha akad  egy másik "göndörke" is az ember áradatban, de pechemre egy sem akad látókörömben, így felvéve az álmosolyom, fordulok a lány felé.
Előttem egy -már ránézésre is látszó- beképzelt nőszemély áll, aki egyáltalán nem veti meg a plasztikai műtéteket sem. Arca már kissé felduzzadt a sok műtéttől; szemöldöke valahol a kuka mélyén lapul; a szemén lévő smink, kísértetiesen hasonlít egy balul sikerült boksz edzzés eredményeképp; orrában egy piercing díszeleg; szája inkább egy kacsacsőrű emlősé, mint az övé; és az a cucc, ami rajta van (!). Nem véletlenül mondok cuccot, mert az a "ruha" minibb volt, mint Minnie egér és azok a szemérmetlen kivágások rajta. A haja természetesen szőke, ami alapjában véve kb. vállig ér, a műhaj viszont dob rajta, így a derekáig érő csodahaj is "meseszép". Igazi plasztik cica!
-Harry Styles?-mosolyodik el kacéran. Legszívesebben lelohasztanám volna azt a mosolyt arcáról, egy "Nem, én sosem voltam Harry Styles!" vagy egy "Ki az a Harry Styles?" dumával, de mégsem tettem.
-Igen.-bólintok mosolyogva, bár ez a mosoly inkább emlékeztet egy eltorzult grimaszra, mint sem egy valódi mosolyra. Egy gyors mozdulattal indulnék is tovább, ha ismételten meg nem állít.
-És miért csavarog egy ilyen helyes pasi egyedül?-néz rám enyhén szétnyitva ajkait, ami reményei szerint szexis, de szerintem eléggé visszataszító.
-Nem vagyok egyedül.-közlöm vele egyszerűen, mire ő feltűnően szét néz körülöttem, keresve partneremet.
-Hát én nem látok senkit sem.-néz rám "sajnálkozva".
Mit akar ez a nő tőlem? Jó, jó tudom, hogy mit, de ez... fúj! Még belegondolni is rossz, hogy ő meg én... Úristen! Valahogy le kell ráznom!
-A barátnőm csak elment a mosdóba.-vágom rá a legnagyobb hazugságot, ami eszembe jut.

.~*Lex szemszöge*~.

Épp a Power Rangers-t tárgyaljuk a fiúkkal, amikor hirtelen Harry jelenik meg. Kétségbeesetten néz rám, mire az én "Mi a baj?" kérdésemre, csak egy "Segítened kell!" választ kapok, bólintok és mit sem sejtve lépdelek a kezemet megfogó Harry után. Legnagyobb meglepetésemre egy hátborzongató kinézető lány előtt állunk meg.
-Ő a csajom!-mutat rám Harry.

*Lex ruhája*

*Liam & Andy*

9.Fejezet

Heló.! ♥

Mindenkitől bocsi, hogy késtem a résszel. :( 

De most a betegségem éppen kapóra jött, mert végre volt egy kis időm megírni a 9. Fejezetet.! :) 

Remélem mindenkinek tetszeni fog.! 

Jó olvasást.! ♥

-A történet egyes részeit valóban a fiúk mondták.! 

Ui.: Tetszik/Nem tetszik ♥ Komment ♥ Feliratkozás

Uui.: Egy másik 1D fanfiction, amit az egyik barátnőmmel  írok.! 

http://dreamworldwith1dboys.blogspot.hu/

 

 Popcorn-t pattogtatva ingázok a konyha és a nappali között az interjút várva, amit az egyik tévécsatorna élőben közvetít. A popcorn egy-két perc alatt elkészül, amit egy nagyobb tálba öntök ki. Majd helyemet elfoglalva a kanapén, a tévé felé fordulok; míg nem végre elkezdődik a Talk Talk show. A csávó, név szerint Jerry McCarmen üdvözli a nézőket, majd szólítja a fiúkat, akiket nagy ovációval kísér a közönség. A srácok leülnek a kanapéra -a mai napig kész rejtély számomra, hogyan fér el öt fiú egy kanapén-, majd Jerry felé fordulnak; mivel már voltak a fiúk ebben a műsorban, ezért a nagy bemutatkozás most el is marad.

-Egy éve találkoztunk utoljára, amikor még az Up All Night turnén voltatok és most pedig már egy új turnéval járjátok a világot. Hogy érzitek magatokat srácok?-néz a fiúkra barátságosan a műsorvezető.
-Nagyon jól.-válaszolnak szinte egyszerre a fiúk.
-Milyen érzés újra városról-városra utazni?-kérdezget tovább Jerry.
-Eszméletlen.-zárja le röviden a témát Liam.
-Jól szórakoztatok a Live While We're Young forgatása alatt?
-Tunbridge Wells-ben forgattuk, 2 napig tartott és jól el voltunk.-mondja Zayn.
-Élvezted?
-Igen, hatalmas volt.-bólogat Malik.
-Mit élveztél a legjobban?
-A labdában lenni.-mosolyog Zap kapitány.
-Mit vártok következő évben?-kérdezi most Niall-t, mire Horan udvariasan válaszol.
-Szerintem az embereknek el kéne várniuk két zenei albumot, nagyon vicces műsort, mint mindig, és jól érezni magukat a két órás koncerten.-mondja, a többiek pedig bólogatnak.
-Hát nem romantikus ez a srác? Gyönyörű szavak Niall Horan-től!-mondja a közönségnek Jerry, mire mindenki elkezd tapsolni, Niall pedig pirulni.-Itt az ideje egy újabb kérdésnek.-fordul vissza a srácokhoz Jerry.
-Harry, melyik a kedvenc dalod a Take Me Home albumról?
-Little Things.-mosolyog édesen Styles.
-Érdekes választás.-szúrja közbe Zayn.
-Hogy tudnátok jellemezni az eltöltött időtöket a bandában? Liam, milyen szót választanál?
-Egy szavad van bölcsen használd!-figyelmezteti Louis Liam-et.
-Fantasztikus.-szólal meg Leeyum egy kis gondolkozás után.
-Ez egy erős, erős szó.-mondja Louis nevetve, majd pacsiznak Payne-el.
-Hogy találtátok ki a Take Me Home nevet az albumnak?
-Azt hiszem úgy találtuk ki, hogy egy kicsit hiányzott az otthonunk és azt akarjuk, hogy az emberek vigyék haza az albumunk.-válaszol ismét Liam.
-Oké. Most pedig beszéljünk a párkapcsolataitokról.-kacsint Jerry.-Kezdjük veled Liam. Nem zavar titeket a korkülönbség?
-Nem.-csóválja fejét Liam.-Eléggé komolynak érzem magam Danielle-hez. Őt se zavarja, hogy én fiatalabb vagyok nála.-mosolyog Liam megvonva a vállát.
-Rendben. Louis, mi újság Eleanor-ral?-néz Lou-ra.
-Hát most tette le az utolsó vizsgáját és jól van.-húzza mosolyra ajkát Mr. Tomlinson.
-Gratulálok!-emeli kezét Jerry Louis felé, aki mosolyogva fog vele kezet.-Zayn, mi van veled és Perrie-vel?
-Hát most kissé nehéz, hogy ő is turnézik és mi is, de megoldjuk, mert szeretjük egymást.-bólogat Malik.
-Aranyos.-kiált be valaki a közönségből, mire mindenki elkezd nevetni.
-Harry! Ki az a lány, aki odaköltözött hozzád?-húzogatja szemöldökét Jerry.
-Hát... ő a barátnőm.-jelenti be szerényen Harry, mire a közönség "húú"-zni kezd.
-És mióta vagytok együtt?
-Ó.. Nem, nem.-ingatja fejét Haz.-Ő a barátom, aki egy nő.
Nee... Már megint.!
-Öhm.. Hát oké.-vonja meg Jerry bizonytalanul a vállát.-És hogy-hogy összeköltöztetek?-húzza fel értetlenül szemöldökét.
-Ez hosszú történet.-zárja le a témát Harry.
-Niall, barátnő?-fordul Horan felé.
-Még nincs.-harapja be ajkát Niall.
-Sajnálom, de csak ennyire volt időnk.-mondja McCarmen, mire a közönség "ohh.." hanggal válaszol.-Tudom, én is nagyon szomorú vagyok. A szünet után viszont találkozhattok Jessie J-vel. Sziasztok!-ért véget a műsor.

.~*15 perc múlva*~.

Kopogtatnak. Az ajtóhoz sétálok, majd kinyitom azt. Harry mosolyog a küszöb előtt.
-Én a barátod vagyok, aki egy nő? Most komolyan?-nevetem el magam, mire felnevet és megölel.

* Talk Talk Show interjú *

8.Fejezet

Helló! ♥

8. Fejezet! Juhúúú! ♥

Rövidke rész lett, sorry. :( ♥

Remélem mindenkinek tetszeni fog, jó olvasást! ♥

Ui.: Örülnék pár: komment/tetszik(nem tetszik)/feliratkozás-nak! ♥ Please!

Uui.: Ha valakit ismertek, aki szereti a 1D-t és szeret fanfiction-ökek olvasni, akkor mutassátok meg ezt a történetet, hátha megtetszik másnak is! ♥

Thanks ♥

 A kint csiripelő madarak zaja kelt fel mély álmomból. Lassan észhez térek és az órára sandítok, ami pontosan 9 órát mutat.
Felszeretnék állni, de egy; a derekamat átölelő kar ebben megakadályoz. A nagy, terjedelmes tenyeret vizsgálom, amikor szembe jut az esti horror végeredménye. Arcomat párnámba temetem a szégyen miatt, hogy egy kitalált film miatt a fantáziám is eldurvul.
A hasamon fekvő kéz megmozdul, mire én egy hirtelen mozdulattal a másik irányba fordulok.
Megmosolygom, ahogy a mellettem fekvő személy göndör tincsei az arcába hullanak; párat hátrasimítok, mire a selymes hajú fiú hümmög párat és kinyitja szemeit. Komoly tekintettel egymás szemébe meredünk.
-Valami baj van?-húzza fel egyik szemöldökét álmosan.
-Nincsen.-rázom meg fejem.-Honnan veszed ezt?
-Csak, mert már egy ideje fészkelődsz mellettem és gondoltam valami gond van és azért. Biztos nincs semmi?-simítja végig oldalam.
-Csak a... kezed.-bököm ki zavartan az ajtóra nézve. Bejelentésemet egy rekedtes, mély nevetés fogadja.-Ez egyáltalán nem vicces!-nézek rá szigorúan.
-A régi Lex.-húzza el óvatosan karját.
-Én nem vagyok pontosan olyan, mint régen. Azért egy kicsit változtam.-húzom össze kihívóan szemeim.
-Ó, dehogy!-int le Harry.
-Oh, igen. Így állunk?-vágom be a durcát, majd lehúzva magamról a takarót, az ágyról lefordulva trappolok le az emeltről. Azonnal a konyhába megyek és a hűtőbe nézve megállapítom, hogy szendvicset fogok reggelizni. Az alapanyagokat a pultra pakolom és neki kezdek az elkészítéséhez.
-Nekem is csinálsz?-hallom meg újra a rekedtes hangot, de immár a hátam mögül. Ijedten fordulok hátra és nézek fel Harry-re.
-Ezt nem lehetett volna kevésbé ijesztően?-emelem fel hangom.-Amúgy is, hogy jutottál le úgy, hogy nem hallottam semmit?-nézek rá kérdőn, miközben gyorsan verő szívemet próbálom nyugtatgatni.
-Megijedtél?-kérdezi nevetve, mintha nem lenne eléggé nyilvánvaló a rémületem.
-Nem Harry. Csak úgy csináltam, mint aki mindjárt szívinfarktust kap.-válaszolom szarkasztikusan.
-Hát jó.-vonja meg vállát, majd leül az egyik bárszékre.-Akkor nekem is csinálsz?-mutat a szendvics kezdeményekre.
-Persze.-forgatom meg szemeim, majd visszafordulok a szendvicsekhez és folytatom őket.
-Amúgy sajnálom a tegnapit.-szólal meg egy kis idő múlva.
-Mire gondolsz?-vonom össze szemöldököm, bár tudom, hogy ezt ő úgysem látja.
-A horrorfilmre.-tájékoztat.
-Öhm... jó.-bólintok.-Amúgy ma lesz valami programod?-kérdezem érdeklődve, oda nyújtva neki a tányért.
-Köszi.-néz rám hálásan, amikor elveszi az ételt.-11-kor lesz egy interjúnk és azután szabad vagyok.-harap bele ennivalójába.
-Az jó.-mosolygok rá és ülök le vele szemben.
10-ig beszélgetünk, majd mindkettőnk felmegy átöltözni. Én, mivel előbb végzek, lemegyek a nappaliba és bekapcsolom a tévét. Éppen valami érdekes műtétet közvetít az egyik csatorna, amikor hátulról kapok egy puszit.
Aranyos gesztus, de nem éppen akkor, amikor előre dűlve éljenzek, hogy a műtét sikeres legyen, mert az lesz a vége, hogy leesek a kanapéról; most sincs másképp.
-Jól vagy?-ugrik oda hozzám Harry.
-Persze.-ülök fel mosolyogva, bár egy kicsit megrémít a tudat, hogy majdnem az üvegasztalt fejeltem le.-Szerintem az ijesztgetéssel egy életre felhagyhatnál.
-Még meggondolom.-kacsint rám kuncogva.-Na, de nekem most mennem kell.-mondja miután felsegít engem.-Légy jó!-hajol oda hozzám és nyom homlokomra egy puszit.
-Az leszek.-kiáltom utána, amikor már az ajtónál van; ő hátrafordul és rám mosolyog, majd kilép a bejáraton.

*Harry reggel*

*Lex*