2. Fejezet

Megjött a 2. fejezet! Yeah.. :D 

Nagyon örülök, hogy sokaknak tetszik a történet :) 

Remélem továbbra is látogatjátok az oldalt! :) 

A komment-eknek és a tetszik-eknek borzalmasan örülök. *.* 

Csak reménykedni tudok, hogy tetszeni fog. 

Jó olvasást! 

Imádlak Titeket! :)

Álomsziget egyre csak távolodik, míg végül teljesen felébredek.

Szemeim törölgetve ballagok le az emeletről, míg nem a nappaliba érek. Hanyagan ledobom magam a kanapéra, miközben bekapcsolom a tévét. Elmélázva nézem a Dóra a felfedezőt, amikor csöngetnek. Nem gondolva arra, hogy pizsamába vagyok, odasétálok az ajtóhoz; amikor, kinyitom, Harry-vel találom szembe magam.
-Helló!-köszön, majd rekord sebességgel rohan a tévé elé, nyomkodva a távirányítót.
WTF fejjel csukom be az ajtót és ülök le Hazza mellé.
-Én is örülök, hogy látlak!-szólalok meg.
-Óó... Bocsi.-húzza el a száját.-Mond melyiken van a Nickelodeon?
-57. Miért?
-Most kezdődik a Spongyabob.-kacsint rám, mikor megtalálja végre az említett csatornát. Sajnos lemaradtunk a főcímdalról; pedig azt úgy szerettük énekelni.
-Úgy imádom ezt a mesét!-sóhajt Harry.
-Szerintem mindenki.-szólalok meg mosolyogva, miközben Patrik hülyeségeit hallgatom.
Sajnos a Kockanadrág mese is véget ér, ezért bátorkodok Harry-től kérdezni pár dolgot.
-Miért jöttél el?-kérdezem felé fordulva.
-Miért ne jöhetnék el vasárnap reggel a legjobb barátomhoz?-kérdezz vissza.
-Én kérdeztem előbb!-vágom rá.
-Szeretném bepótolni azt a 2-3 évet, amit nem veled töltöttem.
-Harry, hogyha csak bűntudatból csinálod... akkor inkább ne.-ingatom meg a fejem. Fájna, ha nem látnám megint, de ne csak kényszerből legyen velem.
-Ez nem bűntudat!-rázza meg a fejét.-Ez csak szeretet!-elmosolyodom, mire ő közelebb jön és megölel. Olyan régen éreztem már az ölelését, hogy szinte már el is felejtettem. Mámorító illatát beszippantva húzódok hozzá közelebb és közelebb. Lassan beletúrok göndör hajába.
-Hiányoztál!-súgja fülembe, majd megszakítva ezt a drámai pillanatot, hirtelen felpattan és a falon függő képre néz.-Ez a fotó!-mutat rá.-Ez 2010 elején készült a születésnapodon és én is rajta vagyok. Azt hittem utálsz!-néz rám nem értve azt, hogy miért raktam ki egy képet rólunk, hogyha nem szeretem.

-Én sosem utáltalak, csak fájt az a dolog, amit inkább ne is említsünk többet. Oké?
-Oké.-bólint, majd ismét leül mellém.-Mikor költöztél el Chesire-ből?
-Tavaly nyáron. Gondoltam jobb lesz itt.
-És jobb?
-Nem is tudom... Olyan nagy ez a város és nem igazán ismerek itt senkit.-vallom be neki.
-Úgy érzed egyedül vagy?-érdeklődik kedvesen.
-Igen. Valahogy úgy.-bólintok. Ő annyira megért engem.
-Én is éreztem már ezt, de most már  jobb, hogy annyi idő után újra láthatlak.-halványan elmosolyodok. Harry olyan lírai tud néha lenni.
-És mi lett azzal a pékséggel, ahol dolgoztam?-kérdezi.
-Miután elmentél én álltam be a helyedre, mert kellett a pénz a költözéshez. Most pedig egy kávézóban töltöm a délutánokat suli után, hiszen a házat is bérelem és havonta jönnek a pénzért. Szóval kell a meló.
-Költözz hozzám!-veti fel az ötletet.
-Mi? Te megőrültél? Mit fognak gondolni rólam, ha egy idegen férfi házába költözöm?!-Harry úgy nézett rám, mint egy őrültre.-Jó, jó, az utolsó mondat nem igaz; de megőrültél?!
-Te mondtad, hogy magányos vagy és, hogy fizetned kell a lakást!-fejti ki mondanivalóját.
-De az nem azt jelenti, hogy hozzád akarok költözni!
-Miért nem akarsz?-kérdezi válaszomat várva.
-Mert... tudod... izé... kérdezz olyat, amire tudok válaszolni!-felnevet, majd megszólal:
-Nem olyan nagy ügy! Ráadásul közelebb van a sulidhoz, meg a kávézóhoz is...
-Honnan tudod hova járok iskolába és dolgozni?-vonom meg a szemöldököm.-Csak nem nyomozol utánam?!
-Nem... te mondtad, hogy kávézóba dolgozol...
-De azt nem mondtam, hogy hol!-nem valami jó indokot választottál Hazza. Bevetem a titkos fegyverem.
-Jó, rendben, csak ne nézz így rám! Mindent bevallok!-örjöng. Igen, tudom, hogy kell belőle kiszedni egy pár dolgot.-nyomoztam utánad egy igazán picikét.-mutatja ujjával a mennyiséget.
-Miért?
-Hát... csak tudni akartam, hogy jól vagy-e.-vakarja meg megbánóan tarkóját.
-Férfiak!-forgatom meg szemem nevetve.
-Szerinted jó ötlet, ha csinálunk valami kaját?-kérdezi, miután megkordul a gyomrom.
-Nagyon jó ötlet.-bólogatok buzgón.

*Spagetti készítés és ebéd megevése után; vasárnap 14:00*

A kanapén fetrengve nevetek azon, hogy a fiúk milyen őrültségeket műveltek a turnékon. Harry röhögve meséli, hogy amikor Svédországban voltak, akkor Louis ellopott egy libát a hotel elől és Gerard-nak nevezte el. Épp egy újabb történetet kezdett volna el, amikor a telefonja megszólal. Lassan felveszi, majd egy "Szia", "Oké" után le is rakja.
-A fiúk 10 perc múlva itt lesznek!-jelenti be.
-Mi? 10 perc? De hát én még fel sem vagyok rendesen öltözve!-mutatok pizsamámra.
-Hidd el a srácoknak így is jó leszel!-kacsint, mire én elpirulok.
-Most felmegyek és összeszedem magam. Ha megjöttek, nyisd ki az ajtót, ültesd le őket, csináljatok amit akartok...-szaladok fel a lépcsőn.
-Mindent csinálhatunk?-kiált utánam.
-Nem teljesen. Viselkedjetek normálisan.-kiáltom vissza.

.~* Harry szemszöge *~.

-Az nem fog menni.-szólok még utána, de ezt már nem hallja.

*13 és fél perc múlva*

-Halló, önök rendeltek pizzát?-dörömböl valaki az ajtón. Lex még mindig nem ért le, így én nyitom ki az ajtót. Már meg sem lepődök azon, hogy a srácok állnak előttem pizza kihordónak öltözve. Csak két bökkenő volt, hogy nem volt náluk pizza és, hogy 4-en hozták a nagy semmit. Hát a hírnév átka, hogy néha bujkálnunk kell. Fejemmel a ház belseje felé bökök, majd arrébb állok, hogy betudjanak jönni. Az ajtó becsukása után, végre leveszik magukról ezt a nevetséges hacukát.
-Na és hol a csaj?-néz körbe Lou.
-Fent.
-Már meg is du...?-tudva, hogy mit akar kérdezni, közbe vágok:
-Nem! Ő csak egy barát!-ingatom meg fejem.
-Én is ezt mondanám!-forgatja meg szemét Zayn.
Hallom Lex ajtaja nyitódik, majd csukódik; szóval jön.
-Psszt!-teszem ujjam szám elé, mutatva, hogy hallgassanak el.

.~* Lex szemszöge *~.

Lassan lesétálok a lépcsőn. Olyan fura érzés, hogy 5 fiú a szó szoros értelmében végig mér.
-Sziasztok!-köszönök.-A múlt alkalommal nem igazán tudtunk bemutatkozni. Szóval a nevem Alexandra Kerr.-mosolygok rájuk.
-Guten Tag! Mein Name ist Louis Tomlinson.-lép közelebb Lou.-Er ist hier Kevin.-húz elé farzsebéből egy mű galambot. Igazából az benne a legfurább, hogy nem értem hogyan fér bele egy akkora galamb a zsebébe.
-Örvendek.-bólogatok.-Nem tudtam, hogy tudsz németül.-húzom össze a szemem gyanakodva.
-Hát... igazából én sem.-teszi vissza Kevin-t a helyére.
-Örülök Madmazell, hogy megismerhetem! Az én becses nevem Niall Horan.-puszilja meg kezeim a szőke.
-És ez még csak a kezdet!-súgja hátulról fülembe a kanál fóbiás.-A nevem Liam Payne.-szól újra hozzám ,amikor felé fordulok.
-Én pedig Zayn Malik vagyok!-int felém a pakisztáni.
-Heló!-mosolygok.
Louis telefonja szólal meg, így míg mi beszélgetünk, ő elvonul. Miután visszajött közénk megszólal:
-Hé srácok, izé... Paul hívott, hogy el kell mennünk próbálni, mert a keddi koncertet, átrakták holnapra.
-Ne haragudj Lex, de most mennünk kell!-szólal meg Harry.
-Semmi gond.-vonom meg a vállam mosolyogva, amikor az ajtóhoz vezetem őket.
-Azért a hozzám költözést gondold át, jó?-kérdezi mielőtt elmegy.
-Rendben.-bólintok.
-Hé, Niall! Nálad vannak a pizza futár jelmezek?-kérdezi Liam.
-Aha.-válaszol unottan Niall.
-Hát... akkor sziasztok!-mosolygok rájuk, majd becsukom az ajtót.-Ezek a fiúk őrültek!-ingatom meg a fejem nevetve.

*Lex ruhája*

*Lex pizsamája*