Hello-Bello!
Kérlek ne haragudjatok, hogy két hétig nem volt rész. Nagyon sajnálom. :(
De szerencsére meghoztam az új részt és nagyon-nagyon remélem, hogy tetszeni fog. :)
Csak a suli miatt nehéz folyamatosan blogolnom, de megoldom. :)
Két kérésem lenne: 1. Ha elolvastad, akkor komizz és véleményezz alul. Igazán nem haragszom meg, ha kritikát kapok, mert tudom, hogy még nem vagyok profi. Bátran írjátok meg a véleményeteket! :)
2. Ha tetszett, akkor mutasd meg/küld el másoknak is az oldalt, mert sajnos nagyon kevesen olvassák a sztorimat.
Viszlát jövőhéten! :)
*Hétfő, 10:00*
A ládába nyúlok, majd kiveszem a leveleket; ezeket meg nem nézve, sietek vissza a házba.Egy utolsó nagy levegőt véve ülök le a kanapéra. A lapok még mindig a kezemben vannak, ezért kissé kíváncsian nézem meg a feladókat. A négy levélből három a főbérlőtől jött. A tartalmukra inkább nem vagyok kíváncsi, hiszen úgyis tudom,hogy mi van benne; hogy már csak pár napom van hátra és utcára kerülök, és egyéb fenyegető dolgok. A leveleket az asztalra dobom és térdemre támaszkodva fogom fejem, miközben azon gondolkozom, hogy mi van, hogyha a pasi komolyan gondolja és tényleg kiteszi a szűröm(?).
A következményekbe belegondolva hirtelen kifolyt az első könnycsepp szememből, amit követett a többi. Egyszerűen nem tehetek róla; eddig sosem sírtam emiatt.
Hallom, hogy kopogtat valaki, de nincs erőm kinyitni neki az ajtót. Az a személy viszont nem hogy elmenne, inkább kinyitja a bejárati ajtót és a nappaliba rohan. Félénken nézek fel, egyenesen az ismeretlenre, aki viszont idegesen méreget.
-Hé, Lex, jól vagy?-kérdezi ijedten.
-Semmi gond.-erőltetek mosolyt arcomra, de ez valahogy most nem válik be.
-Csak ezt ne mondd nekem! Ha nem lenne baj, akkor nem sírnál.-ül le mellém, majd az előttem elterülő nagy kupac levélre pillant. Az egyiket felemeli, majd amikor ki akarom venni a papírt kezei közül, ő elhúzza azt. Miután elolvasta, újra felém néz.-Miért nem szóltál erről? Segíthettem volna neked!
-Pont ez a baj! Nekem nem kell a segítséged!-förmedek rá idegesen. Tudom nem fer ez vele szemben, mert tényleg rendes srác, de nem akartam, hogy tudjon erről, mert tudtam, hogy veszekedés lesz a vége.
-És hogyha én önszántamból szeretnék neked segíteni?-vonja össze érdeklődve szemöldökét.-Miért nem segíthetek?-kérdezi félénken.
-Mert egyedül szeretném megoldani a problémáimat!-érvelek.
-Tudod a barátok azért vannak, hogy átsegítsenek a nehézségeken.-néz szemembe, miközben úgy beszél hozzám, mintha ő lenne a pszhiológusom.
-Oké, oké. Segíts, hogyha ennyire akarsz.-hajtok rá fejet, miközben arcára győztes mosoly ül ki.
-Hol a telefonszáma a főbérlőnek?-kérdezi körülnézve, mire én rámutatok az egyik levélre. Önelégült fejjel húzza elő mobilját és kezdi bepötyögni a számokat.-Jó napot!-szól bele a telefonba.
-...
-Az most mindegy, hogy én ki vagyok. Azért hívtam, hogy közöljem önnel, hogy Alexandra Kerr elköltözik.
-...
-Ne aggódjon a pénzéért, ha holnap idejön, akkor megtalálja a konyhapulton az összeget. Viszhall!-mikor megbeszélte a dolgot a "főnökömmel", felém fordul.-Ma hozzám költözöl.-jelenti be vigyorogva.
-Biztos, hogy jó ötlet ez?-kérdezem bizonytalanul.
-Persze.-áll fel, majd ismételten körbenéz.-Akár pakolhatunk is.-kacsint rám.
-Most az egyszer győztél.-forgatom meg szemeim mosolyogva.
*Miután összepakoltuk a cuccom, az autóban
Hétfő, 12:35*
-Nem volt könnyű, beismerem.-neveti el magát.
-Kérlek, mondd, hogy van vendégszobád!-könyörgök neki egy hatásszünet után.
-Persze, hogy van.-bólint nevetve.-Azért, nem lenne olyan rossz egy szobába aludni.
-Hát... nem is tudom. Még mindig úgy alszol, hogy elterülsz az ágyon?-kérdezem, mikor eszembe jut az a kínos pillanat, amikor 5.-ben egyszer Harry-éknél aludtam és reggel a földön ébredtem, mert Haz lelökött este.
-Már nem.-mosolyodik el újra.-Megtanultam alkalmazkodni a környezetemhez.
-Akkor tényleg nem lenne olyan vészes az az együtt alvás.
-Én megmondtam. Amúgy meg is érkeztünk.-kanyarodik be egy kisebb utcába. Előttünk egy nagyobb kapu árválkodik, de miután Harry azt kinyitja, egy eszméletlen gyönyörű házat pillantok meg.
-Ez a te házad?-düllednek ki szemeim a csodálattól.
-Hát igen. Tetszik?
-Ez nem kifejezés. Ez a ház egyszerűen szuper.
-Örülök, hogy tetszik. De be is megyünk vagy csak kívülről csodáljuk?-tárja ki előttem a kocsi ajtaját, majd a csomagokért rohan. Ez alatt az idő alatt, én nyitott szájjal nézem a villát.-Nem mész be?-kérdezi Harry cipelve a holmijaim.
-Ne segítsek?-kérdezem meg vonakodva, amikor látom, hogy Haz szinte összeszakad a súly alatt.
-Nem kell, nyugi. Elbírom.-mosolyog rám hálálkodva, amikor kinyitom előtte a bejárati ajtót.
-Ez még csodálatosabb belülről, mint kívülről.
-Szerinted is?-nevet fel mögöttem Harry, amikor lerakta a bőröndjeim.-Gyere, megmutatom a szobád.-fogja meg lágyan kezem és felvezet a lépcsőn.-Ez itt az én szobám.-mutat rá egy faajtóra.-És ez pedig a tiéd.-lép egyet odébb és kinyitja az ajtót.
-Ez gyönyörű.-mosolyodok el ismét az ámulattól. Ez álmaim otthona.
-és ebben mégis az a legjobb, hogy szomszédok vagyunk.-puszilja meg fejem búbját.-Most magadra hagylak egy kicsit, amíg felhozom a cuccod.
-Rendben.-bólintok, majd mikor elhagyja az újdonsült szobámat, eldőlök az ágyamon.-Ez a nap egyre csak jobb lesz...
szerintem igen jól irsz blogot!A kinézet pompás.Maga a történet szuper már váom a kövi részt! egy kérdés: Mostanában minden blogban palvin barbara van miért?
VálaszTörlésKöszönöm. :) A kérdésedre viszont nem tudok válaszolni. Bocsi. Mostanában nem olvasok blogokat, szóval nem tudom, hogy melyikbe ki a főszereplő. :() Még egyszer megköszönöm a kommentedet! :) Remélem a folytatás is tetszeni fog! :)
Törlés