4.Fejezet

Sziasztok! 

Na megjött az új rész. 

Ne haragudjatok, de egy bizonyos ember (nővérem) miatt csak most jutottam el a géphez. 

De remélem nem haragszotok és elolvassátok (illetve lájk vagy komment-eltek)! :) 

A következő rész is valószínű, hogy hétvégén fent lesz; de lehetséges hogy késik egy-két napot. 

Sorry!:(

-Köszönöm.-szólalok meg, mikor már a nappaliban ülünk és teát kortyolgatunk. Gondolkozva húzza össze szemöldökét.
-Nem értem miről beszélsz!-rázza meg fejét, de szája sarkában látni vélem huncut mosolyát.
-Én tudom, hogy te tudod, hogy tudom azt, amit te is tudsz.-bólogatok. Magamban pedig megdicsérem magam frappáns beszólásomért. Harry nevetése viszont nem ilyen ösztönző.
-A régi Lex.-kuncog.
-A régi Harry.-mosolyodok el.
-Amúgy te követted az életünket?-tudakozódik egy perc néma csend után.
-Ezt, hogy érted?-nézek rá, miközben belekortyolok teámba.
-Hát a tévében vagy az interneten.
-Én... izé... azért igazán érdekelt, hogy jól vagy-e.-vakarom meg tarkóm, miközben lerakott bögréjét nézem az asztalon. Azonban mosolyát így is látom.
-Szereted a zenénket?-kérdezi, amikor ismét rá pillantok.
-Igen... vagyis.. igen.-bólintok nevetve.
-Ma lesz egy koncertünk... és gondoltam eljöhetnél és nézhetnél minket a backstege-ből.-néz rám bátorítón. Igen, mindig is szerettem volna tudni, hogy milyen egy tévéből azt nézni, ami konkrétan tőlem pár méterre folyik. Haz, valószínű, hogy felcsapott gondoltolvasónak, mert folytatta beszédét.-Én nem úgy értem, hogy muszáj lenne, csak, ha te is szeretnéd... és izé... a nézőtéren már nincs több hely, ezért gondoltam a backstege dologra.-nézi a földet, miközben hozzám beszél.-Meg tudod jönnek a lányok is.
-Mi-milyen lányok?-dadogok. Mosollyal arcán néz fel újra rám és előbújnak gödröcskéi mikor felnevet zavarodottságomon.
-Ó, nem olyan lányok.-rázza meg tincseit kuncogva.-Csak Eleanor és Danielle. Ők Louis és Liam barátnői.
-Olyan barátnői?-kérdezem, mert nem vagyok teljesen biztos benne. Harry azonban már ennyiről tudta, hogy miről beszélek.
-Ó, igen. Olyan barátnői.-nevet.-Lou olyanokat mondott El-ről... izé... az ágytechnikáiról.-veszi elő perverz mosolyát. Már kezdte volna mondani, hogy ők mi jót csinálnak lefekvés helyett esténként, de hála éberségemnek, bögrém szépen landol az asztalon, én pedig máris repülök Hazza felé és befogom száját.
Elég érdekes pózban vagyunk. Haz a kanapé oldalának dőlve, én pedig egyik kezemmel száját befogom, másikkal pedig az ülőhely támláját markolom, ezzel is tartva magam. Harry azonban nem volt megrémülve, inkább mintha élvezte volna a dolgot.
-Meg. Ne. Szólalj.-tagolom neki lassan, elhúzva tenyerem ajkaitól.
-Tudod ez így nem is volt olyan rossz.-csipkelődik. Mosolyogva ingatom meg fejem és elhúzódok tőle.
-A régi Harry.-ismétlem ma már másodjára.
-Akkor jössz a koncertre?-tér vissza az előző témához.
-Mégis csak jobb, mint hogy egyedül legyek...
-... itthon.-fejezi be helyettem a mondatot.
-Nagyon köszönöm.-ölelem meg. Tudja, hogy mit köszönök; a lakást.-Mikorra kell menni?-kérdem, mikor elválunk egymástól.
-1 órával fellépés előtt.-válaszol.
-Azaz?-kérdem bizonytalanul.
-6 órára.
-Így sokkal érthetőbb.-helyeselve bólint.-És most van...-forgatom fejem, keresve egy órát; mikor találok egyet, megkönnyebülök, majd agyamon söpör végig a tudat, hogy már 5 óra múlt 1 perccel.-Oo...-nyögöm, majd rekord sebességgel futok fel a szobámba és kezdek készülődni.

.~*Harry szemszöge*~.

Én nem öltözöm át, mert a fellépő ruhát úgy is ott veszem fel. Ezért nyugodtan nézem a tévét, miközben néhányszor odasandítok az órára. Az idő egyre csak telik; ennélfogva idegességem is nő; nem akartam elkésni.
6 előtt pár perccel zajt hallok fentről. Hátrafordulok. Ő... egyszerűen csodásan festett.
-Csukd be a szád.-nevet. Észhez kapok és teljesítem kérését.-Na? Milyen?-mutat végig magán.
-Szerintem reakcióm mindent elárult.-állok fel és dzsekim és cipőm felvéve, ragadom meg kezét és magam után húzom, egyenesen az autómig. Udvariasan nyitom ki neki a kocsiajtót, majd megvárom míg beül. Én is elhelyezkedem majd elindulunk a koncertre.

*Lex ruhája: koncert*