Diamonds: 6.Fejezet

Hii néép! :)

Na megjött az új rész. :)

El sem hiszem, hogy ez már a 6. fejezet. :') Olyan megható! :D

Kommenteket és Tetszikeket még mindig várok! :)

De van árnyoldalai is ennek a történetnek, ugyanis be kell jelentenem, hogy részek csak 2 hetente lesznek, mert nincs időm és néha ihletem! :()

.~*Lex szemszöge*~.

Már csak Eleanor, Danielle és én tartózkodunk a backstage-ben.
Érdeklődve nézek körül a tágas szobában, ami nagyrészt 2 kanapéból, 2 fotelből, 1 dohányzóasztalból, illetve egy lelakatolt hűtőből áll; amin nagy betűkkel ez a melléklet díszeleg: "Niall világa". Hallottam egy-pár dolgot Nialler étkezési szokásairól, ezért ez a dolog eléggé megmosolyogtat. Elmélázva figyelem a lila falat és a rajta függő képeket; amik olyan hírességeket ábrázoltak, akik már léptek fel ebben az arénában, ezért nem lepődök meg azon, hogy már a fiúk is itt díszelegnek.
Ebből a nyugodt állapotból Eleanor zökkent ki, a "Neked mi a kedvenc színed?" kérdéssel. Párat pislogok, mire visszatérek a valóságba, majd egy 90 fokos mozdulattal, teljesen feléjük fordulok.
-Kék.-nyögöm halkan, mire elmosolyodik. Egészen furcsa, hogy El mindenkivel ilyen közvetlen; legalábbis nekem. Régen sosem fordult elő velem ilyen.-Öhm... nektek?
-Nekem, azt hiszem az ilyen világos színek.-mosolyog rám Dan.
-Oh, igen. Nekem is.-kacsint barátnőjére Eleanor.
Beszélgetésben sosem voltam valami jó, így ez a beszélgetés is elég hamar elhal, míg El le nem ül az egyik kanapéra Dani mellé. Eleanor bátorításként megpaskolja a másik oldalán a helyet, így lassan, de biztosan ülök le mellé.

.~*Eleanor szemszöge*~.

Lex nagyon félénk, de ennek ellenére nagyon szimpatikus lány. Biztos vagyok benne, hogyha Harry-vel van, akkor sokkal nyíltabban viselkedik. Talán csak meg kell várni, hogy kijöjjön a kagylójából...
-Louis-val, mióta vagytok együtt?-kérdezi halkan Alexa. Mosolyogva fordulok felé, de amikor meglátja, hogy hallottam gyenge hangerejű tudakozódását, szemét a földre biggyeszti. Jelezve, hogy szeretnék vele is beszélgetni, elkezdem mondandómat.
-Hát Lou-val nemigen számoljuk, de olyan 1,5-2 évre saccolom.-újra fel nézett.-Emlékszem az első találkozásunkra!-nevetek fel, mikor előbukkannak az élmények...

*Vissza emlékezés*

-Izgulsz?-kérdezi Harry, mikor elérjük a kávézó bejáratát, ahol Louis-val fogunk találkozni. Ugyanis Haz kiötlötte azt a tervet, hogy minket összehoz. Nem is tudom, hogy miért mentem bele ebbe az egészbe. Oh... igen. Harry konkrétan "lefizetett" egy tábla csokival, hogy legalább egy szimpla találkozóra menjek el. Így lyukadtunk ki ide!
-Nem... Talán... Kicsit... Igen... Igazából fogalmam sincs!-nevetek fel zavaromban.
-Nem tűnsz túl magabiztosnak.-mosolyog rám.-Amúgy szóltam, hogy jöjjél csíkosba. Miért nem jöttél abba? Louis rögtön lesmárolt volna!-húzogatja szemöldökét, mire én játékosan megbököm, amikor belépünk a kicsi kávézóba.
-Ez csak egy tal...-mondatomat azonban nem bírtam befejezni, ugyanis egy csíkos felsős fiút veszek észre, aki szintén engem méreget.-Mondd, hogy ő az!-súgom Harry-nek, miközben fejemmel a barna hajú srác felé intek.
-Szerencséd van!-kuncog. Ha tudom, hogy így néz ki, akkor csoki nélkül is eljövök.-Na, gyere!-szól ismét hozzám, majd kissé meglök, hogy menjek utána; ezt se kellett kétszer mondani.
Mikor a kék szemű srác észreveszi, hogy felé közeledünk, feláll és ránk mosolyog.
-Heló Lou!-köszön neki Haz, majd egy kegyetlenül logikátlan kézfogással üdvözlik egymást.-Ő pedig Eleanor. Eleanor, ő Louis.-mutat be minket egymásnak. Az a gyönyörű szem teljesen magával ragad; bár próbálom takarni, hogy mennyire helyes, ez valahogy nem megy; legalábbis ezt szűröm ki győztes mosolyából.-Azt hiszem az én munkám teljes mértékben befejeződött.-jelenti be Harry, majd fütyörészve távozik.
-Szóval te lennél a pékséges lány barátnője?-állunk be a sorba, hogy kávét rendeljünk.
-Szóval te lennél Harry barátja?
-Azt hiszem, mi jól elleszünk.-kacsint.
Miután megrendeltük az italokat, egy parkba megyünk sétálni...

*Vissza emlékezés vége*

-Hé Eleanor!... Eleanor! Föld hívja Eleanor-t. Eleanor jelentkezz!-hallom újra a valóságos hangokat.-Azt hiszem egy kis időre leszakadtál tőlünk!-nevet fel Danielle.
-Öhm... lehetséges.-vakarom meg tarkóm bizonytalanul.-Valamiről esetleg lemaradtam?
-Csupán az történt, hogy Lex megkérdezte tőlem, hogy van-e háziállatom, amire mondtam, hogy "Igen, van egy közös kutyánk Liam-mel, Loki-nak hívják." Aztán téged is megkérdezett, de te nem válaszoltál, aztán még kétszer kérdezett, majd örömmel fogadtuk, hogy visszatértél köreinkbe.-ecseteli Dani.
-Oh... nagyon gáz voltam?-kérdezem kétségbeesetten.
-Öhm... nem is lehetett észrevenni. Csak tiszta olyan voltál, mint aki be van szívva, de tényleg nem volt feltűnő.-kuncog Dan.
-Igazán nem volt szép tőled!-mondtam erőteljesen, vagy legalábbis próbálkozom, de a végén elnevetem magam. Ezúttal Lex felé fordulok, hogy válaszoljak kérdésére.-Igen, van egy kutyám otthon, őt Pepper-nek hívják, és van egy hörcsögöm Manchester-ben, őt Tina-nak hívják.-mosolyodok el a két kis szőrgombócra gondolva.

.~*Lex szemszöge*~.

Ez alatt a 1,5 óra alatt eléggé megismertem ezt a két különleges lányt.
Eleanor egyszerűen elragadó a maga kis humorával, kedvességével és közvetlenségével. Mosolyogva mesélt párkapcsolatáról, családjáról és manchester-i tanulmányairól is.
Danielle ugyan kissé zárkózottam, de teljes mértékben életvidám és kedves. Komolyan mesélt arról, hogy hogyan jutott el oda, ahol most van. Imádattal beszélt munkájáról, a táncról. Jó volt hallani, hogy mesélt Loki-ról és Liam-ről is.
A fiúk koncertje ez idő közben véget is ér, és már a zárószámot éneklik a They Don't Know About Us-t.

*Eleanor & Danielle*